Január hatodika van. Azon gondolkodtam, vajon hányan szegték már meg, egy héten belül, az újévi fogadalmukat? Ilyenkor aztán jönnek a mentegetőzések, magyarázkodások, megítélések, pedig szinte borítékolható az esetek jelentős részében a kudarc. Komoly irodalma van már ennek az elemzésnek is, ha barátunkat Google-t kérdezzük, a legegyszerűbb keresésére is több-százezer lehetőséget mutat.
Mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap megint túldolgoztam magam, és éjfélkor még kisfilmet töltöttem fel a You Tube csatornámra. Pedig már néhány új év kezdetén, néhány születésnapon, és néhány nagy projekt után is megfogadtam, hogy felszámolom a munkamániámat. Egyébként haladok is, valamennyire, csak vissza-vissza esek. De ilyenkor felállok, leporolom magam, és indulok újra, azzal az elszánt hozzáállással, hogy most biztosan sikerül. Hiszen már annyi tapasztalatom van. Például ezzel a módszerrel hagytam abba a dohányzást. Igaz tizennégy évig tartott, mire sikerült, de megérte újra újrakezdeni, a kudarcok után, mert már 2002 óta nem dohányzom. Ráadásul nem is hiányzik. Remélem egyszer túl leszek a "túldolgozáson" is, csak ez keményebb dió, mert szülői örökség, míg a cigaretta, csak kamaszkori butaság volt. Elméletben egyébként már elég jó vagyok, értem, sőt el is tudom mondani, miért fontos kézben tartani az elfoglaltságainkat. Belinkelem egyik kisfilmemet, ahol erről beszélek, talán másokat elgondolkodtat. Biztosan vannak akik arra gondolnak, miért beszél valaki arról, ami még neki sem megy? Mert a kettő nem zárja ki egymást, és egyébként is az foglalkoztat általában bennünket, amivel még nekünk is dolgunk van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése