Amikor középiskolában tanítottam, kitaláltam egy játékot, mert a diákok néha nem akartak tanulni, nem akartak az órán aktívan részt venni, és én úgy gondoltam, ahelyett hogy vitatkozom velük, inkább egy kicsit becsapom őket. Elkezdtem úgy tanítani, mintha játszanánk, de közben persze tanultunk, ráadásul nevetve. Azt találtam ki, hogy mondatokat gyűjtök ki a pedagógia könyvből, azokról az oldalakról, amit éppen akkor tanultunk, és aki a leghamarabb megtalálta az általam felolvasott mondatot, átvehette a szöveg olvasását. Persze valami aprósággal díjaztam a szemfülességet, de az a néhány plusz nem volt túl nagy ár, a motivált diákokért cserébe. Rövid idő alatt elértem, hogy órán az egész osztály a könyvét bújta, amikor következett a játék. Nagyon arányosak voltak, nagyszerű móka volt, és most amikor a WordMagic Kártyákhoz keresem a mondatokat, gyakran eszembe jutott ez a régi emlék és az is, mennyire szerettem tanítani. Aztán az jutott eszembe, milyen hálás vagyok a sorsnak, amiért most is taníthatok, csak most felnőtteket, és Life Coachingot. Itt már nem kellenek a trükkök, mert aki jelentkezik a tanfolyamra motivált és lelkes. A szokás viszont nagy úr, és én hozzászoktam, hogy amikor tanítok megpróbálom kellemesebbé, és könnyebbé tenni a tanulást. A WordMagic Kártyák is ezt a célt szolgálják. Egy kis zene, egy kis olvasás, és már be is fészkelte az a sok tudás magát a fejünkbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése